Olvasunk és szemlézünk

Archivátor

Egy gyilokdroid is lehet szégyenlős?

2018. május 07. - Nagy Judit Áfonya

murderbot_crop.jpg

Érdekes ötvözet lett Martha Wells kisregénye, hiszen felerészt az öntudatra ébredt, lelkét kereső kiborg kliséjét használja, másrészt viszont mindezt újszerű megközelítéssel teszi, mert a robotok/androidok lényegében nem szoktak félni senkitől és semmitől. A kisregény E/1-es elbeszélője tehát fél, méghozzá több dologtól is. A lebukástól, amiért feltörte saját vezérprogramját, pedig annak feladata volt, mégpedig hogy őt magát az előre megírt szabályok és utasításvégrehajtási-módok keretei között tartsa. De fél a fizikai haláltól, a szétszereléstől, emberi (szerves) részeinek elvesztésétől. Miféle főhős lehet egy ilyen kiegyensúlyozatlan alak?

Tovább

Mese a lányról és a kannibál xenomorfokról

Fagyott égbolt 2-3.

report-800x469.jpg

A cím nem túlzás, Jeff Carlson regényében a felfedezés örömén túllépve elsőként tapasztalhatják meg az ESA űrhajósai, hogy az idegen civilizáció nem is olyan idegen. Carlson valószínűleg már akkor érezte, mekkora potenciál lakozik ebben az ötletben, amikor a Fagyott égbolt még csak novellaformában létezett. Nem véletlenül emeli ki az utószóként beillesztett, olvasóhoz szóló üzenetében, hogy több száz oldalnyi szöveget kellett nehéz szívvel kidobnia ahhoz, hogy ez a három (nálunk kettő) regény olvasóbarát, fogyasztható formában kerüljön elénk.

Tovább

Álmodnak-e a klónok boldog báránylétről?

Avagy mi történik, ha az emberi elmét új biológiai köntösbe csomagolják?

91sbhiskael-e1522189050302-1024x578.jpg

Léteznek olyan alapvető SF-témák, amelyeket már annyira elhasznált a zsánerirodalom (és filmgyártás), hogy sokadik feldolgozásukkal már nehéz újat mutatni a fogyasztók felé. Főképp akkor, ha a megközelítés is olyan kötelező háttérrel van kiajánlva, ami a jelen divathullámába illeszkedően kellően disztópikus, viszont érdemi mondanivalót nem tesz hozzá a cselekményhez. A Tudatzavar pont ennek iskolapéldája.

A történet hibáit sajnos hosszan lehet sorolni, a komolytalanul gondozott (és itt nem a magyar fordításra, szerkesztésre gondolok) szövegen kívül a banális alapszituáció, a kidolgozatlan karakterek, a felületesség, következetlenség, és a sok írói ígéret be nem váltása adja ki a kedvezőtlen kritikai véleményt.

Tovább

Szabad-e összelopkodott konteókból könyvet írni?

danbrownorigin-800x533.jpg

Dan Brown legújabb regénye, az Eredet lehetett volna egy részletekben gazdag, szépen építkező, okos könyv, ha nem akarna minden áron sorozatba illeszkedni. Ehelyett viszont csak egy aprólékos múzeumi tárlatvezetés és városnézés, útikönyvbe illeszkedő kommentárokkal, felesleges történetszálakkal és a megszokott sablonszereplőkkel.

Az Angyalok és Démonoknak, vagy épp az A Da Vinci-kódnak az adta a zamatát, ahogyan egy ismert kultúrtörténeti és/vagy fizikai elméletet Brown összemixelt más ismert konspirációkkal, mindezek középpontjába helyezte Robert Langdont, a szimbólumok professzorát, hogy aztán az ő megoldásai nyomán érthesse meg az olvasó ezeket az elméleteket, egy fordulatos kalandregényre felfűzve. Nem mellesleg ingyen reklámot csinálva így a Vatikánnak, a Rosslyn-kápolnának, a különböző római nevezetességeknek vagy épp a párizsi Louvre-nak. Úgy sejtem jelenleg Barcelona és Bilbao is ebbe a sorba kívánna beállni, amivel nem is lenne gond, ha az új Langdon-epizód egész cselekménye nem lenne olyan mesterkélten ostoba.

dan_brown-002597-068_x990-1485x768-1-800x414.jpg

Nemcsak komolyan venni nem szabad, de egyenesen fárasztó elolvasni az Eredetet.  A nagy felfedezést végül csak a 450. oldal környékén tudjuk meg, addig pedig kéretlenül is túlesünk jónéhány városrészen, építészeti kiselőadáson, akciójelenetek, és jól elfáradtunk az olvasásban, miközben csak húzzák és húzzák az orrunk előtt az írói ígéretet a megoldással kapcsolatban. Amit egyébként néhány jobban tájékozott olvasó már a könyv harmadánál kitalálhat. Szomorú látni, miképpen valósul meg tehát a lebutított bestseller-gyártással az olvasói kultúra hanyatlása.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az Eredet egy meglehetősen túlírt könyv, jellegtelen és érdektelen szimbólumokkal, több tucat oldalnyi töltelékszöveggel.

(A teljes kritika elolvasható a Roboraptor oldalán,)

Az Expedíció, és ami mögötte lehetett volna

Az Annihilation könyves eredetije, mint ötlethalom

southern-e1520842365509-1024x576.jpeg

Sajnos ebben az esetben kimondható, hogy a film némely jelenetek megoldását tekintve jobb, mint a könyv, márpedig ez épp fordítva szokott lenni, nemde? A trilógia egy igazi ötletes doboz, amibe beledobálunk mindenfélét, aztán soha nem dolgozzuk ki véglegesen őket, és így kihagyott ziccer lesz az egész sztori, amit ráépítünk. A Déli Végek trilógia pont ilyen. Sajnos. 

"Pedig lenne létjogosultsága ennek a különös történetnek, hiszen egy megfoghatatlan világ a világban, az azonos időben ugyanott létező misztikus és realista jelen nem vadonatúj gondolat, de nem is elcsépelt klisétörténet. A trilógia megjelenése után az X Térséget gyakran hasonlították a Stalker-könyvek Zónájához, ám ha már ábrázolt hasonlóságokat kutatunk a közelmúlt fantasztikumából, elég lenne csak a Stranger Things világon túli epizódjaira asszociálni.

Tovább

Európa, a poszt-hidegháborús szabadulószoba

Avagy: Europe in Autumn

fractured-europe-hgg-800x400.jpg

Az Embercsempészek az Európa alkonya könyvsorozat első kötete, ami nyugodtan megkaphatta volna a Kelet-Európa legújabb története alcímet is, lévén a helyszínek és a cselekmény nagyobb része itt játszódik. Görbe tükör ez nekünk, hiszen minden annyira ismerős a lapokon annak ellenére, hogy elvileg már a jövőben járunk.

Dave Hutchinson elképzelt európai jövőjében bármi független államnak nyilváníthatja magát: egy pár háztömbnyi városrész, egy hosszú vasútvonal, egy óceánjáró, vagy egy nemzeti park is.

Tovább

Aranymosás - Pető Zoltán: Choronzon

A VII. Irodalmi válogató legjobbjai

chorozon_kep01-958x340.jpeg

Úgy döntöttem, szerény eszközeimet az ügy szolgálatába állítva egy-egy bejegyzéssel fogom támogatni az éppen futó Aranymosás szerintem legjobb, kikerülő könyvrészleteit, csupa olyan írást, amit magam is szívesen olvasnék már klasszikus könyvformában. Mivel a pályázatnak van egy "Public Star" néven futó lájkgyűjtő aspektusa is, itt szeretném kérni minden kedves olvasómat, hogy ha tetszett a részlet, ossza tovább és egy lájkkal támogassa a szerzőt a megjelenéshez vezető rögös úton. :)

 

Pető Zoltán: Choronzon

 

„A lélek, melynek eredete Isten első princípiumában van, és Istentől az emberbe, a harmadik princípiumba, a sziderikus és elemi születésbe leheltetett, visszatekint Isten első princípiumába, amiből és amiben van, s aminek létéhez tartozik, és aminek tulajdona; és nincs ebben semmi csodálatos, hiszen csak önmagát látja születésének kezdetében: látja az Atyaisten egész mélységét az első princípiumban.”

(Jacob Böhme: Szent Sóvárgás)

1.

Odafent a Hradzsinban, a Szent Vitus székesegyház nagy harangja elütötte már régen a tíz órát, ami azt jelezte, hogy a császári rendelet értelmében Prága utcái kiürültek, csak az őrjáratok ütemes lépései dobogtak a barnás utcaköveken. Őrhajók siklottak el a Moldva partja mentén, s a Károly-híd lámpásai vetettek bizonytalan fényköröket a folyó tükrére. A palota földszintjén férfiak ittak és kockáztak, a kupák csendülései, a tompa lárma, amelyet a felhozott utcanők sikongatása és a férfiak durva röhögése keltett, épp csak beszivárgott az obszervatóriumba, ahol John Dee a nyitott ablakon keresztül, a csillagos eget fürkészte. Ő nem vett részt ebben a mulatozásban, s mint más alkalommal, most is korán visszavonult, épp hogy csak belekortyolva a borba, amelyet mások számolatlanul vedeltek.  Dee ifjú felesége, a szépséges Lady Jane is rég aludt már odabent, vörös párnák közt, az alsó szobában. Felnőtt fiai és szolgálói is mind nyugovóra tértek, csak a nagy szürke dog vakkantott egyet néha, amely az ajtaja előtt vigyázta őt az illetéktelen szemektől.

Tovább

Roboraptoron írtam: Intellektuális kiképzés a trójai háborúhoz

avagy végigküzdöttem magam a Simmonseián

achilles4a.jpg

Nehéz spoilermentes kritikát írni az Ílion duológiáról, főképp, ha annak alkotórészei egyenként is 700 oldalasak.

Dan Simmonsról tudjuk, hogy mindenféle dolgot szeret írni, thriller, krimit, történelmi regényt, szóval szereti próbára tenni magát, de az Ílion-Olümposz vállalkozásnál biztos vagyok benne, hogy elgurult a gyógyszere. Nem mindig sikerült eldöntenem, hogy irodalomórán, történelemórán, vagy futurológiai előadáson ülök-e. Mindkét könyv kavalkád, földrajzi-csillagászati elegy, műfaji turmix, ami néhol kalandregény, máskor high-tech sci-fi.

troy.jpg

A fő cselekményszálak eredetileg háromfelé oszlanak: az unatkozó istenek újrajátszatott görög-trójai konfliktusa mellé csatlakozik be egy maroknyi poszthumán bolyongása és két félig szerves-félig gép lény, ún. moravec küldetéskényszere. Nyilván a végletekig leegyszerűsített ismertetőről van itt szó, hiszen mindegyik cselekményszál mozgat még legalább egy tucat (néha több) szereplőt, és kapkodhatjuk a fejünket rendesen, ha nem figyeltünk oda Simmons Tanár Úrra történetmesélés közben.

A teljes szöveg elolvasható a Roboraptor oldalán :) 

A Roboraptoron írtam: Jégbe zárt politika és a szörnyek

n123-800x395.png

"Jeff Carlson regénye félúton van a lebutított Alien és a The Expanse között – na nem azért, mert ostoba lenne, hanem mert nehéz eldönteni, milyen is akar lenni: űrszörnyes, vagy politikai thriller."

"A Jupiter legígéretesebb holdját a valóságban is sokan tartják életre alkalmas helynek a Naprendszeren belül, kézenfekvő volt tehát a történet, amiben emberek és idegenek első kapcsolatfelvétele játszik főszerepet. Hasonló elgondolással már film is született 2013-ban Europa Report címmel (r. Sebastián Cordero), bár azt nem mondom, hogy a film mindenképp hatott a teljes történetre, hiszen a Fagyott égbolt első novellaváltozata (2007) ennél korábban íródott. Az viszont tény, hogy a kibővített, szerkesztett verzió 2012-es kiadása sikeresebb minden eddigi first-contact próbálkozásnál a témában, nem véletlen, hogy két további folytatással trilógiává bővült a történet."

1026756698.jpg

"Egy csapat tudóst bezárnak néhány intelligens lakódobozba, hogy aztán ott egymással politikai-kulturális-etológiai-pszichológiai csatát folytatva eldöntsék, mi legyen a felfedezett idegen élet sorsa. A regény közepét, gerincét bőségesen kitöltik a biológiai okfejtések, viselkedéstani elméletek, gazdasági érdekcsoportok informális ellátásáról, nemzetközi kémkedésről és illegális MI-fejlesztésről szóló viták. A viszonylag egysíkú kezdés után a többszereplőssé váló történet szálai is elkezdenek bonyolódni, ahol az intrika együtt jár a szexuális forradalommal és az intellektuális párbeszédekkel."carlson_fagyott-egbolt1-520x245.jpg

"A Fagyott égbolt egy hullámzó ritmusú, de nagyon érdekes könyv, kifejezetten jók benne a „naphalakkal” kapcsolatos biológiai fejtegetések, ugyanakkor akciódús, izgalmas, néha elgondolkodtató regény. A lineáris történetvezetés hagy némi hiányérzetet bennünk, hiszen ki ne szeretett volna néhány fejezet erejéig bepillantani a földi hírszerzés irodájába vagy a brazil leszállóegység kommunikációjába, azonban a szöveg előnye, hogy az oldalak előrehaladtával egyre mozgalmasabb lesz, és így vezet el a végkifejlet tetőpontjáig.

A teljes cikk elolvasható a Roboraptor oldalán.

jeff_carlson_2.jpg

 

A Roboraptoron írtam: A Holdon igazán kíméletlen csak a szegénység

maxresdefault_1.jpg

"Ian McDonald nemrég megjelent regénye érdekes továbbgondolása egyes herberti és heinleini hagyományoknak, viszont aki nem olvasta a Dűne-ciklust vagy A hold börtönében-t, az sem fog csalódni. Ugyanis a Luna - Újhold annak ellenére, hogy néhány gondolattal tiszteleg az elődök előtt, nagyon is önálló világalkotás, roppant kiszámított, de érdekfeszítő történetvezetéssel és ötletcsírával teleszórva."

mcdonald-lunanewmoon1-800x607.jpg

"Az eseményláncolatban megvan minden, amitől egy regény külön-külön is érdekes: intrika, családi viszályok, üzleti érdekek és ellenérdekek, gyilkosság, kulturális különbségek, tudományos fantasztikum. Magas színvonalú írás, egyfajta ultramodern társadalmi kísérlet vázlata, ebből következően pedig nem csak egyszerűen multikulti, hanem nyelvileg és etnikailag is némileg bizarr fúzió, amely valamiképp mégis alkalmazkodik az olvasói elváráshoz, akárcsak a szereplők a Hold mostoha, gyilkos körülményeihez."

new-moon-family-chart.jpg

"Annyira összetett könyv a Luna – Újhold, annyira részletesen meg van komponálva, hogy gyanítom, már maga McDonald sem tudná kibogozni, mi volt az alap, és miképp rétegződtek erre rá a későbbi ötletek. Ha Amerikát a népek olvasztótégelyének (!) tartjuk, akkor a Hold többszörösen az, és ezt az elméletet remekül meg is ragadja a szerző. Akár egy következő lépcsőfok az emberi evolúcióban, csak nem feltétlenül biológiai szinten (bár akár úgy is), hanem inkább kultúrtörténeti szempontból. Van itt minden: holdi „maffiahálózat”, nagyvállalatok, bevándorlók. Proletárok és gazdagok ellentéte, megcsapva jó adag technológiai szakzsargonnal, nyakon öntve angol-portugál multilanguage-el. Érdekes módon mégsem hat erőltetettnek, az egész jól össze lett fésülve, ténylegesen olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez igenis kialakulhat, ez elméletben megtörténhet. Ebben sokat segített Adriana Corta „gyónása” is, ami egy kicsit visszavezeti az olvasót a kezdetekhez, az olyan újrafelfedezett holdutazásokhoz, ami ugye a regény világában már történelem, nekünk újracsomagolva."

A teljes cikkért látogassatok el a Roboraptor oldalára :)