Olvasunk és szemlézünk

Archivátor

Aranymosás - Pető Zoltán: Choronzon

A VII. Irodalmi válogató legjobbjai

2018. január 29. - Dyta Kostova

chorozon_kep01-958x340.jpeg

Úgy döntöttem, szerény eszközeimet az ügy szolgálatába állítva egy-egy bejegyzéssel fogom támogatni az éppen futó Aranymosás szerintem legjobb, kikerülő könyvrészleteit, csupa olyan írást, amit magam is szívesen olvasnék már klasszikus könyvformában. Mivel a pályázatnak van egy "Public Star" néven futó lájkgyűjtő aspektusa is, itt szeretném kérni minden kedves olvasómat, hogy ha tetszett a részlet, ossza tovább és egy lájkkal támogassa a szerzőt a megjelenéshez vezető rögös úton. :)

 

Pető Zoltán: Choronzon

 

„A lélek, melynek eredete Isten első princípiumában van, és Istentől az emberbe, a harmadik princípiumba, a sziderikus és elemi születésbe leheltetett, visszatekint Isten első princípiumába, amiből és amiben van, s aminek létéhez tartozik, és aminek tulajdona; és nincs ebben semmi csodálatos, hiszen csak önmagát látja születésének kezdetében: látja az Atyaisten egész mélységét az első princípiumban.”

(Jacob Böhme: Szent Sóvárgás)

1.

Odafent a Hradzsinban, a Szent Vitus székesegyház nagy harangja elütötte már régen a tíz órát, ami azt jelezte, hogy a császári rendelet értelmében Prága utcái kiürültek, csak az őrjáratok ütemes lépései dobogtak a barnás utcaköveken. Őrhajók siklottak el a Moldva partja mentén, s a Károly-híd lámpásai vetettek bizonytalan fényköröket a folyó tükrére. A palota földszintjén férfiak ittak és kockáztak, a kupák csendülései, a tompa lárma, amelyet a felhozott utcanők sikongatása és a férfiak durva röhögése keltett, épp csak beszivárgott az obszervatóriumba, ahol John Dee a nyitott ablakon keresztül, a csillagos eget fürkészte. Ő nem vett részt ebben a mulatozásban, s mint más alkalommal, most is korán visszavonult, épp hogy csak belekortyolva a borba, amelyet mások számolatlanul vedeltek.  Dee ifjú felesége, a szépséges Lady Jane is rég aludt már odabent, vörös párnák közt, az alsó szobában. Felnőtt fiai és szolgálói is mind nyugovóra tértek, csak a nagy szürke dog vakkantott egyet néha, amely az ajtaja előtt vigyázta őt az illetéktelen szemektől.

A hatalmas réz-távcső, amellyel az égbolt egyetlen pontjára fókuszált, egy bonyolult szerkezet részét képezte, amelyet még ifjú korában, ő maga állított össze kapcsok, fogók, tükrök és kis fogaskerekek segítségével.  Ez a szerkezet, amelyhez hasonló, valószínűleg még csak nem is akadt a világon, immár harminc és egynéhány éve híven szolgálta őt. Az évek folyamán egyre csak tökéletesítette a távcsövet, minden tudását beleszőve, amelyet könyvekből, utazásokból, titkokból és életekből merített.  Elutazott vele Velencébe és Koppenhágába, járt Rómában és Szardínián, hogy tudósokkal, papokkal és mérnökökkel vitatkozzon, matematikai előadásokat tartott Párizs egyetemén.  Mindez persze, csak egyetlen célt szolgált, egy célt, amelyet az élete árán is el fog érni, egy célt, amely egy új Aión-t, jelent: a Birodalmat. A Birodalomat, amiről álmodott, amelyről úgy hitte, annak az újként való visszatérése lesz, amely egykor, az idők hajnalán elveszett Atlantisz süllyedésével, és Mu ős-földrészének pusztulásával. A tudás, amit keresett, nem az a tudás volt, amelyet könyvekből el lehet sajátítani, vagy az, amely a kísérlet és a matematika módszerével szerezhető meg. A könyvek, a matematika, a mechanika és a fizika, a fémekkel való munka, mind csupán az előkészület. A csillagok természetének tanulmányozása is holt betű marad, közönséges algebra, ha nem eleveníti meg azt az élet szelleme! Dee most még egyet élesített távcsövén és szeme előtt, amely jégkék volt, akár a walesi patakok medre, vagy a Dee-folyóé, ahonnan nemzetsége a nevét vette, titkozatos könyvként tárult ki előtte az éjszakai égbolt.

(...)

Másnap, Dee elhagyja Prágát, hogy visszatérjen Londonba, hogy királynője kezébe adhassa álmainak gyümölcsét, hogy alázatosan meghívja őt a táncba, amely felébreszti, még alvó lelkét. Lord Walsingham őrzi a bejáratot! Emlékszik rá, amikor a Hampton Court-ban megpecsételte esküjét a mécses lángjával, amikor látomásokat hozó Averoigne-i bort ittak, és együtt olvasták Xasthur könyvét!  Hiába hát Leicester gróf féltékenysége, hiába a szeretők és a kitartottak, a bolondok, ha tudnák, Erzsébet kinek ajándékozta szívét, amikor Anglia trónjára lépett, ha tudnák, hogy mi történt azon az éjjelen, amikor Véres Mária, odafent a Richmond palotában, görcsökben vonaglott halálos ágyán! Emlékszik Erzsébetre, huszonöt évesen, hogyan álldogált tétován a palota lépcsején, a hullámos hajtincsre mely szemébe hullott, a kecses mozdulatra, a selyempalástra, és szigorú szemű Burghley-re, ahogyan botjával koppantva kiáltja: „Isten óvd a Királynőt!” Emlékszik még a csókra, amelyet az apró, finom kezekre lehelt, és a Tower harangtornyának hatalmas kondulására, amelynek elhaló visszhangja még sokáig London felett szállt. „Isten óvd a Birodalmat!”

És látta Erzsébetet elválásukkor, úgy ahogyan utoljára, a magas trónuson, a festékréteg nélkül, az apró hegeket a homlokon és a száj szegletében, amelyet a feketehimlő hagyott, orrának enyhén görbült ívét, amely keményített vonásain, és nemes ragadózómadáréhoz tette hasonlatossá.  Emlékszik az ékköves gyűrűkre az ujjakon, amelyek a trónszék faragott oroszlánfejein pihentek, és odakint, az eső után zöldellő dombok oldalára, Greenwich erdejének madárfüttyére, a rézsútos csíkokra a padlón, amelyet a nap beszűrődő fénye hagyott, az őrség pattogó vezényszavaira, ahogyan az alabárdosok váltották egymást posztjukon, és arra is, hogy mennyit várt uralkodója intésére.

Ha tudnák, miféle egyezség köti őket a vér és az ifjúság pecsétjével, hogy miért nem mehet hozzá Erzsébet soha egy közönséges emberhez! Erzsébet tudta róla, hogy olyan ember, aki túl sokat mer, de nem úgy, mint azok a mohó férfiak, akik a közönséges aranyért verekednek. A királyi arany, a mi aranyunk fenségesebb és drágább, nem olyan, amit az erőszakos útonálló, vagy a mindannapi lovag, elnyerhet, miután jól küzdött!

Dee jól emlékszik azokra a lázas napokra, amikor ifjú királynője előtt felfedte tervét az Örökkévaló Birodalomról, amelynek legbensőbb pontja az örökkön dobogó szív, az uralkodó halhatatlan szíve. Az egész asztalt befedő térkép ott volt előttük. Ketten hajoltak feléje, azokon a téli esteken, amikor a Temze befagyott és a Hampton Court-ban együtt voltak éjjel, az olajmécsek lángjánál, s beszéltek a halhatatlan lángról, amely minden teremtmény lelkének lelke, és létének legbensőbb forrása, és amely ég odafent a napban, a szent uralkodók vérvonalán keresztül öltve testi formát.  Beszélt még neki Strabón és Vergilius Ultima Thule-jéről, és arról, hogy Britannia törzsei egyesülve hogyan uralkodnak majd a világ felett, megtörve az igát, elűzve a sötét szellemet! Egy olyan tudomány alapozza majd meg ezt az aranykort, amely az emberi nem elvesztett tudásán alapul majd, egy igazi reformáción, az édeni tudományon, amelynek ő, John Dee lesz az őre!

(...)

A pápa már vén és erőtlen, akár az egyház, amit vezet, talán ha hónapjai vannak hátra. Semmit sem tehet Rudolf és fejedelmei ellenében, amióta a császár elismerte a reformációt. Dee-nek persze, nevetnie kell, amikor meghallja e szót: hát nem nyilvánvaló, hogy az igazi reformáció várat még magára? Hát nem nyilvánvaló, hogy ez a háború, amelyet Anglia ellen készít elő Fülöp, Spanyolország bigott uralkodója, csak jel, ami egy kimerült világ végső pusztulását jelzi? Egyedül maradt. A vakmerők, akik egykor csatlakoztak hozzá, már nem követik őt. Fibonacci nem volt elég erős, és másoknak nem volt elég bátorságuk hozzá. A legtöbben belehaltak, ezerszer szörnyűségesebb halállal halva, mint amilyen a halandó halál, nem tudván szembenézni a rettenetes Angyallal, a Kerubbal, aki lángpallosával az Éden érckapujában áll, hogy lesújtsa annak fejét, aki belépni merészel. A Szentírás mondja, hogy két fa állt valamikor az Éden kertjében. Az Élet Fája és a Tudás Fája. És az Angyal akkor, alávetette az embert és kiűzte őt az Édennek kertjéből. Most pedig, eljött az idő, amikor az ember alávetheti az Angyalt. A bukás óta először, John Dee megszerzi az Angyal nyelvét, s vele nyelvet, amellyel Isten beszélt a Paradicsomban, amikor legyőzi majd az utolsó akadályt, a káoszt, és minden elpusztul. És tűzre vettetik a korszakok romlott hordalékanyaga, a felhalmozott kincs, a hamis birodalmak szemfényvesztései, minden. Hát nem nyilvánvaló, hogy a háború hullámai, amelyek felcsapnak keleten és nyugaton, északon és délen, vagy az, hogy a Szultán seregei elérték Bécset, egy egyetemes megújulást szolgálnak, valamit, aminek a körvonalai még csak kevesek számára láthatóak? A császár még nincs ennek tudatában, talán soha nem is lesz, és éppen ezért nem is marasztalja őt. És ez pedig az ő nagy szerencséje!  Még nem látott eleget!

 

A teljes kikerült részlet elolvasható az Aranymosás oldalán! :) 

Roboraptoron írtam: Intellektuális kiképzés a trójai háborúhoz

avagy végigküzdöttem magam a Simmonseián

achilles4a.jpg

Nehéz spoilermentes kritikát írni az Ílion duológiáról, főképp, ha annak alkotórészei egyenként is 700 oldalasak.

Dan Simmonsról tudjuk, hogy mindenféle dolgot szeret írni, thriller, krimit, történelmi regényt, szóval szereti próbára tenni magát, de az Ílion-Olümposz vállalkozásnál biztos vagyok benne, hogy elgurult a gyógyszere. Nem mindig sikerült eldöntenem, hogy irodalomórán, történelemórán, vagy futurológiai előadáson ülök-e. Mindkét könyv kavalkád, földrajzi-csillagászati elegy, műfaji turmix, ami néhol kalandregény, máskor high-tech sci-fi.

troy.jpg

A fő cselekményszálak eredetileg háromfelé oszlanak: az unatkozó istenek újrajátszatott görög-trójai konfliktusa mellé csatlakozik be egy maroknyi poszthumán bolyongása és két félig szerves-félig gép lény, ún. moravec küldetéskényszere. Nyilván a végletekig leegyszerűsített ismertetőről van itt szó, hiszen mindegyik cselekményszál mozgat még legalább egy tucat (néha több) szereplőt, és kapkodhatjuk a fejünket rendesen, ha nem figyeltünk oda Simmons Tanár Úrra történetmesélés közben.

A teljes szöveg elolvasható a Roboraptor oldalán :) 

A Roboraptoron írtam: Jégbe zárt politika és a szörnyek

n123-800x395.png

"Jeff Carlson regénye félúton van a lebutított Alien és a The Expanse között – na nem azért, mert ostoba lenne, hanem mert nehéz eldönteni, milyen is akar lenni: űrszörnyes, vagy politikai thriller."

"A Jupiter legígéretesebb holdját a valóságban is sokan tartják életre alkalmas helynek a Naprendszeren belül, kézenfekvő volt tehát a történet, amiben emberek és idegenek első kapcsolatfelvétele játszik főszerepet. Hasonló elgondolással már film is született 2013-ban Europa Report címmel (r. Sebastián Cordero), bár azt nem mondom, hogy a film mindenképp hatott a teljes történetre, hiszen a Fagyott égbolt első novellaváltozata (2007) ennél korábban íródott. Az viszont tény, hogy a kibővített, szerkesztett verzió 2012-es kiadása sikeresebb minden eddigi first-contact próbálkozásnál a témában, nem véletlen, hogy két további folytatással trilógiává bővült a történet."

1026756698.jpg

"Egy csapat tudóst bezárnak néhány intelligens lakódobozba, hogy aztán ott egymással politikai-kulturális-etológiai-pszichológiai csatát folytatva eldöntsék, mi legyen a felfedezett idegen élet sorsa. A regény közepét, gerincét bőségesen kitöltik a biológiai okfejtések, viselkedéstani elméletek, gazdasági érdekcsoportok informális ellátásáról, nemzetközi kémkedésről és illegális MI-fejlesztésről szóló viták. A viszonylag egysíkú kezdés után a többszereplőssé váló történet szálai is elkezdenek bonyolódni, ahol az intrika együtt jár a szexuális forradalommal és az intellektuális párbeszédekkel."carlson_fagyott-egbolt1-520x245.jpg

"A Fagyott égbolt egy hullámzó ritmusú, de nagyon érdekes könyv, kifejezetten jók benne a „naphalakkal” kapcsolatos biológiai fejtegetések, ugyanakkor akciódús, izgalmas, néha elgondolkodtató regény. A lineáris történetvezetés hagy némi hiányérzetet bennünk, hiszen ki ne szeretett volna néhány fejezet erejéig bepillantani a földi hírszerzés irodájába vagy a brazil leszállóegység kommunikációjába, azonban a szöveg előnye, hogy az oldalak előrehaladtával egyre mozgalmasabb lesz, és így vezet el a végkifejlet tetőpontjáig.

A teljes cikk elolvasható a Roboraptor oldalán.

jeff_carlson_2.jpg

 

A Roboraptoron írtam: A Holdon igazán kíméletlen csak a szegénység

maxresdefault_1.jpg

"Ian McDonald nemrég megjelent regénye érdekes továbbgondolása egyes herberti és heinleini hagyományoknak, viszont aki nem olvasta a Dűne-ciklust vagy A hold börtönében-t, az sem fog csalódni. Ugyanis a Luna - Újhold annak ellenére, hogy néhány gondolattal tiszteleg az elődök előtt, nagyon is önálló világalkotás, roppant kiszámított, de érdekfeszítő történetvezetéssel és ötletcsírával teleszórva."

mcdonald-lunanewmoon1-800x607.jpg

"Az eseményláncolatban megvan minden, amitől egy regény külön-külön is érdekes: intrika, családi viszályok, üzleti érdekek és ellenérdekek, gyilkosság, kulturális különbségek, tudományos fantasztikum. Magas színvonalú írás, egyfajta ultramodern társadalmi kísérlet vázlata, ebből következően pedig nem csak egyszerűen multikulti, hanem nyelvileg és etnikailag is némileg bizarr fúzió, amely valamiképp mégis alkalmazkodik az olvasói elváráshoz, akárcsak a szereplők a Hold mostoha, gyilkos körülményeihez."

new-moon-family-chart.jpg

"Annyira összetett könyv a Luna – Újhold, annyira részletesen meg van komponálva, hogy gyanítom, már maga McDonald sem tudná kibogozni, mi volt az alap, és miképp rétegződtek erre rá a későbbi ötletek. Ha Amerikát a népek olvasztótégelyének (!) tartjuk, akkor a Hold többszörösen az, és ezt az elméletet remekül meg is ragadja a szerző. Akár egy következő lépcsőfok az emberi evolúcióban, csak nem feltétlenül biológiai szinten (bár akár úgy is), hanem inkább kultúrtörténeti szempontból. Van itt minden: holdi „maffiahálózat”, nagyvállalatok, bevándorlók. Proletárok és gazdagok ellentéte, megcsapva jó adag technológiai szakzsargonnal, nyakon öntve angol-portugál multilanguage-el. Érdekes módon mégsem hat erőltetettnek, az egész jól össze lett fésülve, ténylegesen olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez igenis kialakulhat, ez elméletben megtörténhet. Ebben sokat segített Adriana Corta „gyónása” is, ami egy kicsit visszavezeti az olvasót a kezdetekhez, az olyan újrafelfedezett holdutazásokhoz, ami ugye a regény világában már történelem, nekünk újracsomagolva."

A teljes cikkért látogassatok el a Roboraptor oldalára :) 

 

A racionalitás peremén, avagy Isten vs. űrkalózok: első menet

6494_b1.jpg

A hosszú címmel elsőként is szeretném érzékeltetni, hogy a Scar nem egyszerű regény, hanem a Szivárgó sötétség ciklus nyitódarabja, és mint ilyen, nagyon fontos alkotás: belépő egy világba. Maga a kötet még 2013-ban jelent meg, ám sokáig kerültem a Könyvmolyképző könyveit, így csak idén határoztam el, hogy alaposabban is tanulmányozom. 

 

bea.jpg

Aki érdeklődik a science fiction iránt, előbb-utóbb találkozni fog Varga Bea nevével. Nem volt ez másképp velem sem. Az ő személye fordította figyelmem az addig összevont szemöldökkel méregetett Könyvmolyképző felé, és ezt mindenképp pozitív előjelnek kell tekintenem. A kiadó nem csak egy sima, egyszerű, "mezei" kiadó, hanem rendszeres támogatója és gondozója a tehetségeknek. Az évenkénti íróiskola-pályázatok, az Aranymosás, a kéziratok véleményezése mind olyan, más kiadóknál meg nem található lehetőség, amiért felül kellett vizsgálnom kezdeti elutasításomat, és rájönnöm, hogy ez bizony egy tök jó irány! És a sok romantikus-misztikus történet mellett egyre nagyobb teret adnak az sci-finek is, amiért tényleg belopták magukat a szívembe. 

És itt térünk vissza a Scarhoz, és Varga Beához. A Szivárgó sötétség szériáról ő maga is azt mondja, hogy első betöltője egy piaci résnek. Olyan olvasókhoz jut el általa a fantasztikus irodalom, akik eddig nem, vagy nagyon ritkán olvastak ilyet, és ez remek dolog! Bár a Scar-ban nincsenek nagy fizikai elmélkedések, sem evolúciós magyarázat arra, miként fejlődtek a mentálok, hol, mikért, és mikor váltak el az emberiségtől, hogy külön utakon járva végül megugorják az emberi lét állapotát, ám ettől még rendkívül szórakoztató és elgondolkodtató a regény tartalma. És ezen a ponton kell kiemelni, hogy a szórakoztatás mellett bizony társadalmi, sőt, pszichológiai kérdésekkel is foglalkozik a szöveg, amivel Bea ismét csak többé teszi ezt a könyvet űrhajók, űrcsaták, űrkalózok és űrminden gyűjteményénél. 

scar-terv-3-krajcz-viven.jpg

Sokan kifogásolták, hogy a történet második felétől erősebben is jelen lévő két Entitás miatt rossz a regény műfaji besorolása, azaz hogy ez nem sci-fi, hanem bizony sci-fi elemeket használó fantasy. Olvasás közben megragadóak az apró részletek. Mintha csak szimbólumokkal lenne teli a történet, a kivetített holokereszttől egészen a mentál tanácsosok energiaelnyelő köpenyéig. Utóbbinál igen gyorsan asszociálhatunk a mesebeli varázslókra, akik hallják mások gondolatát (a mentális térben beszélgetnek közben), gyakorlatilag kézrátéttel gyógyítanak (ahogy Don teszi az állatokkal), eltűnnek és előbukkannak a semmiből (teleportálnak), csuklyás köpenyt hordanak. A mentálok mindannyian a Galaktikus Birodalom császárának szolgálatában állnak, bár ennél a "szövetséges" azért megkapóbb fogalom lenne, és le kell győzniük a Gonoszt, akivel szemben az elnyomott Isten van az emberiség segítségére. A Jób feleségéről való éneklés, a keresztény csempészhajók és egy különleges, zárt elméjű kiválasztott (Scar) ehhez a küzdelemhez valójában mind csak eszközök. 

d1d251df5b635b1c1fa864af2d73b2b3.jpg

Az viszont mindenképp egyedi és érdekes, ahogy a végletekig racionális mentálok, elsősorban Don a kereszténységhez és a Bibliához viszonyul. Ha irodalmi értekezés-szintű recenziót kívánna valaki alkotni erről a regényről (vagy regényfolyamról), a szimbólumok mellett nem hagyhatná szó nélkül, hogy a szereplők szájába adott párbeszédekben meglapul egyfajta bibliakritika is, valamint visszafordított gondolata annak, hogy egy könyvet a szimbólumain keresztül kell értelmezni, nem pedig szó szerint venni. (Mondja ezt Scar Donnak az Ószövetségről.) És talán épp ebben a gondolatban rejlik a fonákja mindannak, amit a Scar-ral nekünk, fogyaztóknak kezdenünk kellene amellett, hogy olvasás közben egyszerre izgulunk, kikapcsolódunk, nevetünk és néha bizony sírunk is. 

scarkicsi1.jpg

Mert a regényben nem csak a klisének tűnő eszközök vonulnak fel az űrhajóktól a rabszolgaság soha ki nem haló intézményéig. Kategória szerint az arany pöttyös sorozatba illesztette a Könyvmolyképző, és kifejezetten felhívja a figyelmet rá, hogy felnőttek részére ajánlják. Oké, nyilván a 18 év alattiak, akik manapság már The Walking Dead-en és posztapokaliptikus ifjúsági regényeken nevelkedtek, nem fognak sem megrettenni, sem felkiáltani, de aki tovább gondol egyes jeleneteket, vagy épp képzeletben visszafejt előzményeket, bizony megborzong. És épp ez az, amivel szerintem sikerült betömni egy bizonyos piaci rést: a se nem egyértelműen sci-fi, se nem tiszta fantasy, se nem filozófiai és pszichológiai értekezés különös egyvelege mindenki számára ad annyi pluszt, hogy felmerüljön benne az érdeklődés a műfajok egyértelműbb képviselői iránt is. Ez pedig jó! Ráadásul jegyezzük meg, hogy a Könyvmolyképző idei regénypályázatát is sci-fi szerző (ráadásul férfi egy elnőiesedett mezőnyben!) nyerte, ami nagyon is utal arra, hogy a kiadónak vannak tervei a fantasztikummal. És ezt csak üdvözölni lehet. 

szivargo.jpg

A kötet külsőségeihez annyit fűznék hozzá,  hogy az aranyozott betűk szépek ugyan, de olvasás közben elkopnak, ami kellemetlen számomra, mert romlik a könyvem szépsége. 

A Szivárgó sötétség eredetileg négy kötetre tervezett ciklus, mind a négy főszereplő önálló kötetet kap, melyben ő maga kerül a középpontba. Ezt ma már kiegészíti a Szürke szobák címet viselő kisregény is. Természetesen nem állhatok meg a Scar-nál, a Lucy-t és az említett kiegészítő kötetet is felvettem az olvasnivalóim közé. 

Cím: Scar
Szerző: On Sai (Varga Bea)
Könyvmolyképző Kiadó, 2013, 521 oldal

A látványos megoldás

oculus-wall1.jpg

Könyvheti megjelenése óta szerettem volna elolvasni A.M. Aranth Oculus c. regényét, de sajnos eddig kellett várnom vele. Megérte! 

A.M. Aranth azt mondta egyik ekultura est-i interjújában, hogy a YA-nak még mindig divatja van, és igazat kell adnom neki. A sok posztapokaliptikus, gyakran gagyi történet mellett viszont most kaphatnak a fiatalok egy olyan regényt is, ami egyszerre YA is, sci-fi is. Jellemző a szerzőre, hogy belerak egy darabot önmagából a műveibe, így akik esetleg közelebbről ismernék Holló-Vaskó Petit, már nem lepődnek meg sem az ír kultúrán, sem a "kardúr" kifejezésen, ami az Oculusban most egy katonai rangot jelöl. Isten hozott mindenkit Peti világában!

Tovább

A szarkasztikus szörnyeteg és az MI-k keringője

Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

adam-troy_castro_a_holtak_kultottei_reszlet.jpg

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy könyv iránt érzett szimpátiánkat elsődlegesen nem az író vagy a cím, hanem a külső tálalás, azaz a borító határozza meg (az összes többire eztán siklik át a tekintetünk.) Nos, A holtak küldöttei-be első látásra beleszerettem, hiszen borítója egyszerre sejtelmes, részletes, és tesz kíváncsivá. Remek példa ez a kötet arra, hogy néha előfordul: a kiadó nem átverni akarja a potenciális vásárlót, hanem magához csalogatni. Ez a könyv belülről is pontosan azt nyújtja, amit kívülről elképzelünk, sőt, még annál többet is! Tulajdonképpen ha nem is szerepelne a hátsó borítón leírás, vagy a füleken kedvcsináló, akkor is sejtenénk, miről szól a belső tartalom és ez így nagyon is rendben van. A borító fontos kiegészítője mindannak, amit olvasás közben belső kis mozinkban elképzelünk. 

Tovább

Heti képzőművészet

Jurij Schwedoff képei

12294744_928547747230131_8621146646681447892_n.jpg

A művész még igen fiatal, 1991-ben született. 2008-tól a Moszkvai Művészeti Akadémia líceumában tanult festészetet, Még ebben az évben "Suzdal" nevű képsorozatáért az Orosz Tudományos Akadémia képzőművészeti díjára jelölték. Jelenleg a Moszkvai Állami Egyetem Képzőművészeti Akadémiáján tanul, lássunk hát tőle néhány képet, amelyek feltétlenül archiválandóak. A téma igen ínycsiklandó, űrhajózás és világűr, karöltve a magányosság és az elmúlás bánatával. 

Terepgyakorlat a múltban

Connie Willis: Ítélet könyve

covers_219457.jpg

Mindig bajban van a kritikus, ha egy díjnyertes könyvről szeretne ő is szépet írni, de legalább valami indokot arról, miért is vált érdemessé a díjra az adott könyv. Ám ez alkalmanként igen nehéz feladat. Az Ítélet könyve egy minimum vitatható darab, amiről pozitív megnyilatkozásként elöljáróban azt mondhatom, hogy sokkal inkább kortörténeti elemzése miatt érdemes elolvasni, semmint délutáni, könnyed szórakoztatás céljából. Nem mellesleg Hugó- és Nebula díjat nyert.

connie-willis.jpg

Tovább