Az Eastern c. "mangaregény" az ősz talán legfelkapottabb ya-geek kötete, amely mellett nem lehet csak úgy elsuhanni kommentár nélkül. Egyértelműen egy újabb mérföldkő, akárcsak a 2016-os Holló-Vaskó Peti (A.M.Aranth)-féle Oculus, ráadásul szintén egy sorozat első kötete, úgyhogy kétségtelen, hogy fogunk még hallani róla az elkövetkező években. 

Hogy mitől is robbant ekkorát az Eastern? Nos, elsőként az illusztráció zsenialitása emeli ki a kötetet. Nagyon szép példa arra a szabályra, miszerint az olvasó a borítóval találkozik először, majd eztán a fülszöveggel, és végül, ha ideje és kíváncsisága engedi, bele is lapoz a könyvbe vásárlás előtt. az okos marketing sok vásárlót szül. Tudhatta ezt a szerző is, aki javaslatot tett az illusztrátor személyére, a kiadó pedig nagyon okosan áldását adta erre a partnerségre. A teljes szövegben 10-12 oldalanként az aktuálisan olvasott jelenethez kapcsolódó illusztráció tartja fenn a figyelmet és segít az eseményeket kísérő vizualizációban. Az egyetlen szívfájdalmam csupán annyi, hogy a belső képek színezetlenek maradtak. Másodszer pedig a kedvelt könyves-filmes elemek kiválogatása és egybegyúrása az a tényező, ami lehetővé tette, hogy mindenki találjon a maga számára vonzó hívószót ebben a részletesen szőtt, multikulturális világban.

De miről is szól az Eastern? 

Hogyan is lehetne erről a legspilermentesebben beszélni? Alapjáraton adott két főhős, egy kissé sótlan, szűk szavú fiú és a tökéletes ellentéte, egy nagy szájú, hirtelen, lobbanékony, fiatal lány. Külső adottságaik legalább annyira elütnek egymástól, mint jellemük, Vajk, a magyar nevű magányos utazó, és Yuko, a japán és "kaukázusi" felmenőkkel bíró lázadó. A két főhős motivációja egy ponton összeér: ugyanazt a személyt keresik, revansvételi célzattal. Jellemeik víz és tűz, ami rengeteg lehetőséget hordoz magában, és ezt a szerző ki is használja. A szurkálódó, frappáns párbeszédek, a folyamatos adok-kapok viszony szórakoztatóvá teszi az ő kényszerű társulásukat, frissek és ötletesek a verbális piszkálódások, beszólások. Humort csempésznek egy elég nyomasztó környezetbe, és erre szükség is van. 

A számomra fejtörést okozó világ multikulturalizmusa viszont nem okozott olyan nagy örömet, mint a két civakodó karakter. Az Eastern alapvetése egy olyan disztópikus környezet az Urál hegység környékén, amely a népek gyűjtőhelye. A problémát számomra az adta, hogy nem voltam benne biztos, pontosan hol, és mikor járunk. Az Uráli Köztársaság pont az a fajta elnyomó diktatúra lehet, amely ellen minden valamire való YA-hősnek illik lázadnia, ezt ki is pipálhatjuk, máris van izgalom, előre tartó cselekmény. Ugyanakkor a környezet sokkal inkább illik a füves-kórós, félsivatagos nyugati vad vidékekhez, mintsem a hegyekkel és erdőkkel borított uráli tájhoz, amelyet vad folyók szabdalnak, meredélyek szegélyeznek. Könnyen lehet, hogy az én fantáziám kódolta rosszul a hátteret, de a lóitatókkal, szalonokkal, tulajdonképpen a western minden klasszikus díszletét felvonultató és alkalmazó hangulatteremtéssel kapcsolatos kidolgozottságot sokkal inkább el tudtam volna helyezni egy délebbre és keletebbre húzódó, Belső-Ázsia felé tartó területen. Ehhez nagyjából megtámogató jelleggel alkalmazkodtak volna a poszt-szovjet színezéket adó fegyverek, egyenruhák, lövegek. 

Sokáig kellett emésztenem, hogy miként is férhet meg egymás mellett a hidegháborús fenyegetettség, a 150 évvel ezelőtti western-hangulat és a távol-Keletről beszivárgó kulturális hatás. Ez a világ egyszerre a múlt és a jelen, kiegészülve egy nem túl vidám, mozgolódó és szerveződő politikai frakciók alkotta jövőképpel. Ráadásul a történetben a szöveg előrehaladtával egyre sűrűsödik a probléma: míg az alapszituáció egy gonosztevő, Corben személyének felkutatása és az általa elkövetett bűnökért való elégtételvétel, addig a cselekmény nem marad meg ennél a makrokonfliktusnál, hanem egy újabb szintre emelkedik egy olyan eseményláncolatban, amelynek alkotóelemei egy rejtélyes vírus, ősi legendák, hatalmas termetű mesterséges ragadozók, egy Bagoáz nevű diktátor mesterkedései, összeesküvés és árulás, valamint egy keserű szerelem emléke. Kissé aggódtam, hogy mégis mire fut ki mindez? 

Szerencsére a könyv végére érkezve arra jutottam, hogy az újabb és újabb behozott elemeket sikerült korrekten összefésülni, és a kezdetben zaklatottan induló, flashback-ekkel tarkított történetvezetés is olvasóbaráttá áll be a kötet végére. Még a tarka kulturális forgataggal is sikerült megbarátkoznom, hiszen jelen korunk migrációs hullámainak továbbgondolása segített elképzelni azt, hogy egy viszonylag nagy ázsiai terület jó eséllyel válhatna a nyugat és a kelet találkozási pontjává, megtámogatva a helyi kultúrák bázisaival, már ami a szláv vonulatot illeti. Minden fél magával hozza a saját önkifejeződésének termékeit, a nyugatiak a szalonok lengőajtóit, a keletiek a csillogó katanákat, a szlávok az UAZ-t és az AK-gépkarabélyokat. Ahol pedig ez a sokszínűség találkozik, elvegyül, feloldódik egymásban a múlt és a jelen. Pontosan úgy, ahogy az Eastern című, egyre szélesedő vízióban bemutatásra kerül. Ne féljünk hát tőle.. 

Értékelés: 8/10, valamint megszavazott bizalom a folytatásnak.